Dézsató készítése házilag

A kertünk vagy udvarunk díszítésekor számtalan lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy egyedi és hangulatos környezetet alakítsunk ki. Az egyik ilyen remek lehetőség, egy dézsató készítése, amely nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem a természetközeliség érzését is megteremti otthonunkban. 

Dézsató készítését már régóta terveztem, amit most sikerült megvalósítanom. Ebben a cikkben bemutatom, hogyan készítettem el az egyszerű agyagtálból egy dézsatavat, lépésről lépésre. Egy dézsató létrehozása számos előnnyel és hátránnyal jár.

A legfontosabb előnye számomra a mérete volt, mivel nagy kertitó építéséhez nincs elég hely. A másik előnye, hogy könnyen áthelyezhető. Így, ha nem megfelelően fejlődnek a növényeim, vagy nagyon felmelegedik a víz, áthelyezhetem egy másik helyre. Az sem elhanyagolható, hogy a bekerülési költség alacsony.  

Sokan hátránynak veszik, hogy a dézsató folyamatos karbantartást igényel. Számomra egy érdekes, szórakoztató elfoglaltság. Azt, hogy a növényeket, halakat télre be kell vinni, tényleg nehezebb lesz megoldani. A terveim szerint egy régi akváriumban telelnek a pincében. Van olyan ismerősöm, akinek nincs lehetősége a teleltetésre, ezért ősszel elajándékozza a növényeit és a halait és tavasszal vesz újakat.   

A dézsató elkészítéséhez a végső lökést, az adta meg, hogy ellátogattunk kedvelt fazekas mesterünkhöz és megláttam nála a szebbnél szebb nagy tálakat.

A probléma az volt, hogy az ilyen agyagtálak nem vízállóak. Mindenképpen szerettem volna megoldani a tál szigetelését, hogy elkészíthessem belőle a mini tavunkat. 

Kutatásba kezdtem az interneten és tanácsokat, ötleteket kértem a festék boltokban. Az egyik szigetelőanyagnak tűnt a vízüveg. Egy kisebb agyagtálat kétszer lekentem, de a víz hosszabb tárolására nem volt alkalmas.  
Másodszorra poliészter gyantával próbálkoztam, amit az OBI-ban vásároltam. Ehhez szükség volt egy katalizátorra is, amit ott szintén sikerült beszerezni hozzá.

 A dobozon lévő használati útmutatót betartva kevertem össze a két anyagot, pontosan kimérve a szükséges mennyiségeket. Nem ecsettel dolgoztam, hanem a tálba öntöttem az összekevert folyadékot és a tálat mozgatva eloszlattam. Fontos, hogy a tál belső felére mindenhova kerüljön.  
Száradás után még egyszer megismételtem. Hagytam alaposan megkötni a gyantát.

Majd következett a próba és sikerrel jártam. A tálból nem folyt ki a víz és nem is szivárgott. 

Miután sikerült elérnem, hogy a tál megtartsa a vizet, a vízinövények beszerzése következett. Ellátogattunk egy növénykiállításra, ahol vásárolni is lehetett. Rengeteg növény közül kiválasztottam négy fajtát. Az eladók segítettek a választásban és elláttak tanácsokkal. 

Egy ilyen tanács volt, hogy a vízinövények többsége nem szereti a manapság nagyon divatos napelemes, mini szökőkutakat. Mivel nem kedvelik a fröccsenő vizet. Ezen meglepődtem, mivel a nézett képeken gyakran szerepelt a dézsatóban szökőkút. 

Az eladó tájékoztatott, hogy otthon a nem úszó növényeket cserépbe kell ültetnem. Ehhez azonban nem feltétlen szükséges megvásárolni a vízinövények számára árusított ültető kosarakat. Megoldható a helyettesítés, ha egy sima cserepet kilyuggatok. Ezt meg is fogadtam és egy gravírozóval sok-sok lyukat csináltam a cserépre.

További tanács, hogy nem feltétlen szükséges vízinövényföldet vásárolnom, ha van otthon kertünk. Homokos, agyagos kertiföld jól használható az ültetéshez. Többször felhívták a figyelmemet, hogy a virágföld nem alkalmas a vízinövények ültetéséhez. Végül a saját kertünk földjébe ültettem a megvásárolt növényeket.

A vízi növényeket többéleképpen is csoportosíthatjuk. Például az élőhelyük és növekedési formájuk alapján. Ezt a növényvásárlásnál is figyelembe kell venni, célszerű mindegyik csoportból választani a dézsatóba. 

1. Lebegő növények:

ezek a növények a víz felszínen lebegnek, a gyökereik nincsenek rögzítve a talajhoz. Ilyen például a vízijácint, a kagylótutaj vagy másnéven vízi saláta (Pistia). Az utóbbit választottam, mert képes felszívni a vízben található tápanyagokat és szennyeződéseket, gyorsan terjed és kedvező áru. Nálunk egynyári növény, mivel nem bírja a téli hőmérsékletet.

2. Rögzült, lebegő levelű növények:

Ezeknek a növényeknek a gyökerei a talajban rögzülnek, de a leveleik a víz felszínén úsznak. Például a tavirózsa, amiből egy kisebb fajtát választottam. 

3. Merülő vízinövények: 

Teljes egészében a víz alatt nőnek. Ilyet nem vásároltam. 

4. Felszínre törő vízinövények: 

Gyökereik a vízben vannak, de leveleik és száraik a víz felszíne fölé emelkednek. 
Ebből a csoportból kettőt is vettem. Az egyik a tűzpiros lobélia, aminek a másik népszerű neve a kardinális virág. A növény maga és a virága is bordó. Nagyon mutatós. Fontos megemlíteni, hogy minden része mérgező. A másik a zebracsíkos káka. Henger alakú levelei keresztben csíkosak, ezért kapta ezt a nevet.

Miután cserépbe ültettem a növényeket és mostam többféle méretű kavicsot kezdődhetett a dézsató elkészítése. 
Kiválasztottam a helyét, mert nem mindegy, hogy hova helyezzük a pici tavunkat. Egész nap nem tűzheti a nap, mivel a víz felmelegedhet, de 5-6 napsütéses órának meg kell lenni. 
A talajt elegyengettem és egy nagy járólapot vízszintbe állítottam. Erre helyeztem a tálat. 

A tűzpiros lobélia 0-15 cm, a zebracsíkos káka a vízszinttől maximum 0-40 cm-re lehet.  A növények cserepét megemeltem. Ehhez sok helyen téglát ajánlanak, de én kimosott cserépbe tettem kavicsot és erre állítottam a növények cserepeit. Elhelyeztem ezt a két növényt a tálban, majd elkezdtem feltölteni esővízzel.

Amikor már félig volt a tál vízzel a tavirózsát közéjük helyeztem. Elrendeztem a kavicsokat és feltöltöttem teljesen a tálat vízzel. Végül a kagylótutajt is belehelyeztem. 

A tó jelenleg három hetes, a víz tiszta, de a szúnyoglárvák megjelentek. Ezért vettem négy halacskát és másnapra eltüntették az összes lárvát.

  
A kagylótutajból egy darabot szereztem be, most már 11 van. Ki kell vennem belőle, mert a vízfelület 40-50 százalékának szabadon kell maradnia.

A dézsató tisztítását egy slag vagy átlátszó cső segítségével könnyű megoldani. A csövet feltöltöttem vízzel és az egyik végét a tó aljára, a másikat a fűbe tettem. Úgy működött, mint egy porszívó. Pár perc alatt kitudtam tisztítani a dézsató aljáról a szennyeződést. 

A dézsató elkészítése nagyon kellemes időtöltés volt. Szívesen nézegetem a fejlődő növényeket és az úszkáló halakat.

 
A dézsató elkészítéséhez általános építési recept nincs, a méret, a vízmennyiség, a növényzet, a dekoráció mind egyéni ízlés dolga. A dézsatónál felmerülő legtöbb problémaforrása kitapasztalható és türelemmel orvosolható.