Húsvéti kosárfonás

A kosárfonás ősi kézműves technika, amely időtlen szépséget és funkcionalitást kölcsönöz a tárgyaknak. A kosárfonás során a hagyomány és a kreativitás összeolvadnak, hogy létrehozzanak egyedi és személyes tárgyakat.  

A fonott kosár nagyon sokféle alapanyagból készíthető. Nálunk hagyományosan a fűzfavesszőt használják, de ezen kívül rengeteg természetes anyagból készítenek kosarat, mint a gyékény, kukoricacsuhé vagy a peddignád. Napjainkban már papírból, drótokból és különféle fonalakból is fonnak kosarakat. Fonalból való kosárfonást már korábban kipróbáltam itt részletesen olvashatsz róla. A peddignád használatára is kíváncsi voltam ezért kipróbáltam és a következő sorokban megosztom a tapasztalataimat, mert nagyon tetszik, hogy könnyű vele dolgozni. 

Mi is a peddignád?

A peddignád, az őserdőben élő rattan nevű kúszónövény belső részéből készül. Több átmérővel, natúr és színes változatban is beszerezhető. Vízbe áztatva könnyen hajlítható. Továbbá pácolható és festhető anyag. Kosárfonáshoz, egyéb kézműves és lakberendezési munkákhoz is használják.  

Kosárfonás, a legegyszerűbben 

A kosárfonás alap lépéseivel ismerkedtem meg. A legegyszerűbb kezdési, befejezési technikát, illetve kétféle fonást alkalmaztam, a húsvéti kosarak készítésénél.  

Az elkészítéshez peddignádat natúr és kék színben, peddigsínt natúr színben, valamint faalapokat használtam. 

A kosarak elkészítése kétféleképpen kezdhető. Az egyik, amikor a kosár alját is peddignádból készíted el, a másik módszer egy falapra való kezdés. Az utóbbit választottam, mivel könnyebbnek és gyorsabbnak találtam.  
A faalap legtöbbször egy rétegelt lemezből kivágott forma, ami körben, egyenlő távolságokra ki van fúrva. Ilyet készen is lehet vásárolni, de otthon is könnyen kivitelezhető. 

A képen látható kosár egy 18 cm átmérőjű alapra készült. Az alap saját kivitelezésű, a lyukak kijjebb lettek fúrva az alap szélére, mint ami a gyári lapoknál megfigyelhető, mert nekem jobban tetszik, ha nem lóg ki a kosár alól az alap.

Ezen az alapon 21 darab lyuk található. A lyukak száma többféle szempontból is fontos. Az egyik, hogy a kosár akkor lesz igazán szép, ha nincs túl nagy távolság a lyukak között. A másik, hogy bizonyos fonásokat csak páratlan lyuk számnál tudsz használni. Ilyen a sövényfonás, amit a kosár közepénél látsz, a két kék csík között. A lyukak helyének felrajzolása az alapra először nehézkesnek tűnt, de az interneten kész programok vannak erre. Csak be kellett írnom, hogy hány fele szeretném osztani a kört és kinyomtatni. Majd a kinyomtatott lapra helyeztem az alapot, bejelöltem a 21 darab lyuk helyét és már lehetett is fúrni. Ez akkor nagy segítség, ha sok lyukat kell készíteni. 

Miután elkészült az alapom, a peddignád beáztatása következett.  Ehhez egy nagyobb tálba engedtem vizet és a peddignádból egy adagot beáztattam. 4-5 perc alatt megpuhult és könnyen hajlíthatóvá vált. Nem célszerű a vízben sokáig tartani, mert megszürkül.  

Először a lyukakba fűzendő 21 darab szálat vágtam méretre. Figyelembe kellett venni, hogy milyen magas kosarat szeretnék, és hogy a kezdéshez és a befejezéshez is elég legyen. Így ehhez a kosárhoz körülbelül 40 cm-es darabokat vágtam. Ezeket a szálakat a kosárfonásban karóknak nevezik. 

A kezdéshez a lyukakba fűztem a karókat. 

Majd kiválasztottam egy karót és a mellette lévő karót kívülről megkerülve lehajtottam úgy, hogy a második karóban megtámaszkodjon. 

Így haladtam körbe, míg elértem az utolsó karóig.

Ezt a karót az elsőnek lehajtott karó alá kell bújtatni.

Elkészültem a karók rögzítésével.

Megfordítottam az alapot és már kezdhetem is a fonást. A beáztatott két hosszabb peddignádat a két kiválasztott karó mögé tettem.

Mindig a karó elött lévő szálat viszem a következő karó mögé. Ez könnyű, mert a szál és a karó is jól hajlik. A karót az ujjammal tartottam és két kört csináltam a kosáron. Ezt a fajta fonást gyűrűfonásnak nevezik, mivel gyűrűbe fonjuk a karókat.

Fontos, hogy a nádat szorosan le kell nyomni, mert különben hézagos lesz a kosár. Arra is vigyázni kell, hogy karó egyenesen álljon, mert ha nem a kosár dőlni fog, illetve beszűkülhet. A peddignád azt a részét amelyikkel tekerünk mindig ki kell bogozni, mert összetekeredik fonás közben. Ha rendszeresen megteszed egy rázó mozdulattal kitekeredik. 

Miután kétszer körbeértem a karókon, kék színre váltottam. Ez nem egy különleges dolog, így kell tenni akkor is, ha elfogyott a tekert szál. Elvágtam a szálakat, úgy, hogy a karókon belül támaszkodjanak és egyszerűen föléjük tettem az új szálakat és folytattam tovább.

Három sort készítettem a kék színű peddignáddal, majd peddigsínnel folytattam. Ezzel már nem gyűrűfonással, hanem sövényfonással haladtam.

A kék szálakat elvágtam az egyiket lehajtottam, a másikra pedig rátettem a peddigsínt.  Egyszer a karó elött egyszer a karó mögött vezetem hullámvonalban. Ennél különösen figyelni kell, hogy ne húzd össze a kosarat, a karók egyenesen vagy kifele dőlve álljanak. A sövényfonás, csak páratlan számú lyukkal készült alapon készíthető. Ezzel a fonással hat sort csináltam. 

Majd újra három kék sor és végül két sor natúr sor gyűrűfonással.

Magával a kosár fonásával végeztem, a szálakat elvágtam és következett a kosár lezárása. Ilyenkor érdemes újra vízbe mártani a kosarat, de ha fonás közben úgy érzed, hogy nehezebben hajlik akkor is. 

A lezáráshoz kiválasztottam egy karót és a következő karót belülről megkerülve, kifele lehajtottam.

Körben, így haladtam a karókkal és az utolsóhoz érve egy kicsit visszalazítottam az első lehajtott karót.

Majd az első karó alatt belülről kidugtam az utolsó karót.

A kosár zárásának felével végeztem.

A következő lépésként megint kiválasztottam egy karót és a következő, kifele hajló karó fölött és a keresztbemenő karó alatt bedugtam (a kép segít). Majd megigazítottam és körülbelül másfél centiméternél levágtam. Nem jó rövidre vágni, mert könnyen kicsúszik.

Ezzel a lépéssel is körbe mentem a kosáron, majd a képen látható utolsó lépéssel befejeztem.

A kosaram elkészült. Jól látható a gyűrűfonás és a sövényfonás közti különbség.

Kosár natúr színű peddigsínnel 

A következő kosár alapja 16 centiméter és 19 darab lyuk van rajta. Sövényfonással készült csak peddigsín használatával. Az elkészítése megegyezik a fent leírtakkal. Ez egy gyorsan elkészíthető és nagyon mutatós kosár.

Kosarak kék és natúr peddignád váltogatásával 

Ezeket a kosarakat gyűrűfonással készítettem, szintén a fenti leírás szerint. A kör alakú alapja 8 centiméter átmérőjű és 12 lyuk van rajt. Az ovális alapja 17 centiméter hosszú és 11 centiméter széles, a lyukak száma 26.

A kis füles kosarat elkezdtem két sor natúr peddignáddal, majd az egyiket kék színűre cseréltem. Így alakult ki a minta. Ezzel haladtam tizenkettő sort, majd ismét két sor natúr következett. 

Kosár kiscsibéknek 

Ez a kosár nagyon gyorsan elkészült, hiszen nem kellett lezárni, mivel a karókat kötöttem össze. 
Az alapja 6,5 centiméter átmérőjű és 9 lyuk van rajt.

Tojástartók

Ezek a tojástartó kosarak 6 centimáter átmérőjű alapra készültek. A lyukak száma 6, 10, 12. Ha megnézed a kevés lyukszámú kosarak nem szép szabályosak, hanem olyan fészek szerűek.

Ezeknél alkalmaztam egy másik kezdési lehetőséget, ami még egyszerűbb és ilyen pici alapok esetében jobb is. A képen láthatod, hogy egy hosszabb szálat csak be kell fűzni két lyukba és áthúzni. 
Ezt csak páros lyukszámnál lehet csinálni.

Rengeteg féle kosár készíthető ezekkel az egyszerű, jól variálható alap lépésekkel. A kosárfonás különösen tetszik, a közeljövőben szeretném kipróbálni a többi fonásfajtát és megtanulni a kosár aljának az elkészítését.